After Eight
Először is ez szeretném leszögezni, hogy nem vagyok a futball avatott szakértője, de mivel nagyon régóta követem figyelemmel a válogatott szereplését, ezért tekintettel a helyzetre most megpróbálom összeszedni azoktat a gondolatokat, észrevételeket, melyek talán sokunk fejében ott vannak, csak jelenleg (és úgy általában) elborítja őket a vérgőz, valamint a csalódottság. A válogatott két nappal ezelőtti tragikomikus előadása kapcsán végre szembe kell nézni azokkal a dolgokkal , melyek idevezettek. Lássuk először ezeket:
- Nincs megfelelő merítési lehetőség
Magyarországon nagyjából 200 ezerre tehető az igazolt labdarúgók száma ( Hollandiában ez több mint 1 millió, bár 16 milliós népességből). Ez az adat azonban nem feltélenül mérvadó mert például Portugáliában a lakosság arányához mérten ennél is kevesebben rúgják a bőrt hivatalosan , de mintha nekik egy fokkal sikeresebb lenne a válogatottjuk.. Ami markáns különbség a körülöttünk lévő országokhoz képest is, az a magyar játékosok száma a bajnokságban.
Az MLSZ azon kezdeményezése amely arra öszönöz , hogy egy csapat magyar fialaokat alkalmazzon dicséretes, de ennek ellenére sem feltétlenül az a jellemző egy magyar fiatal esetében, mint mondjuk környező szomszédainknál (Horvátország, Szerbia plédául) Ott, ha egy fiatal tehetséges, kb. két három szezont lenyom a ligában , rutint szereze, és kisebb nagyobb nemzetközi sikereket a csapatával, majd jó pénzért tovább áll, ezzel is segítve szeretett klubja gazdasági gyarapodást, vagy életben maradását. Ezzel szemben nálunk elég sok példát láttunk már arra(Pl .Szalai,Stieber, Otigba) , hogy egy nyugati klubban lévő focista nem is lépett pályára magyar bajnokságban, vagy csak egy-egy szezon után igazol külföldre, nagyon fiatalon (Pl. Hajnal , Koman). Külföldön pedig gyakran elkallódnak a fiatalok (majd mindjárt mondom, hogy mi miatt). Ezeből következő probléma az is, hogy nagyon nehéz helyzetben van a mindenkori szövetésgi kapitány, hisz ha fel is építi egy csapat vázát (mint történt az nálunk most a Juhász, Gera , Hajnal. Dzsudzsák tengellyel) akkor is számolnia kell azzal hogy ha ebből valaki kidől akkor vagy rutintalanokat hív be az NB-ből vagy rutinos futballistákat, akik percemberek a saját külföldi klubjukban.
 |
| itt tartunk most |
2. Morális tartás hiánya
Oké, ez itt egy nagyon sok vitára okot adható pont. Nem is tudom meghatározni, mikor kezdődött a jelenség, de nagyjából akkor lehetett szereintem , amikor nyíltak a határok és egyre többen igazolhattak külföldre. Sajnos kis hazánk több vagy kevesebb tehetséggel megáldott labdarúgói, ahogy nyugatabbra vették az irányt, egyből nőtt az arcméretük is. Persze: jobb körülmények, profibb mentalitás, nagyságrendekkel magasabb fizetés, sokkal nagyobb kiugrási lehetőség várta őket külföldön , ám nem mindeki (Hatalmas RESPECT a kivételnek) tudta ezt helyén kezelni, főleg az utóbbi évebken. Hányszor hallottunk ilyen és ilyen nyilatkozatokat? "Én profi vagyok" mondja mindenki. Akkor úgy is kellene végre viselkedni! A komunikáció nagyon rossz irányba megy, a kudarcokat pedig sokkal nehezbb úgy megélnünk, ha azt látjuk szurkolóként, hogy ezek a fiúk bizony minden különösebb szívfájdalom nélkül túl tudnak lépni a sorozatos bénázásaikon. Ha kapunk egy gólt akkor rendszerint onnan már nem nagyon fordítunk, hanem beletörődünk abba, hogy "ez így ennyi volt". És ezt máshol nagyon ritkán látni ám! A vereségek utáni magyarázkodásak szintjén pedig kifogyhatatlan az ötlettár, tényleg a Belga zenekar bizonyos Huszonkét férfi című dalában hallható színvonal toljuk ezeket. Évek óta. Egy Kemény Dénes tudta azt mondani: "kérem szépen ma azért kaptunk ki, mert bűn rosszul játszottunk", de egy focikapitány a legritkább esetben ismeri ezt be. Ebben még Egervári sem volt annyira rossz, viszont az utóbbi időben már "Sanyi bá" is tett pár elképesztő a valóságtól teljes mértékben eltérő nyilatkozatot, mint például ezt itt.
3. Mentális gyengeség
Sokan emlékezhetünk rá, hányszor nem tudtuk megverni a gyengébb ellenfelet, vagy omlott össze a kártyavár akkor, amikor tényleg teljesíteni kellet volna, például egy nerősebb csapat othhonában. Egyszerűen pirosszemű nyuszikává változunk, ha hallunk 50 ezer tomboló drukkert, egyrészt mert meg sem szoktuk, másrészt mert félünk. Félünk saját közönségünktől, félünk a hibáktól , a leégéstől. A vicces az , hogy pont emiatt követjük ez azokat a hibákat amelyek már-már nevetség tárgyáva teszik a válogatottat, (lásd Trollfoci) Azt éreztem a hollandok elleni meccsen (meg mondjuk Bukarestben is) hogy fiank , folyamatosan Columbo-znak, állandóan nyomozati szakaszban volt az ügy, főleg a labda. Mondjuk itt beszélhetünk Királyi potyákról, vagy Gyepes (ön)gólkirályságáról...Kifpgyhatatlan a mókatár. Kicsit (nem is kicsit) az az ember érzése, hogy igyekszünk megkönnyíteni az ellenfél dolgát, és következetesen nem bírják hőn szeretett fiaink a pszichikai nyomást. És igenis a válogatott nagyon törékeny , könnyebben összeesik mint egy tojáshab. Ez már régtóa probléma, és én azt mondom főként emiatt fontos, hogy olyan kapitánya legyen a nemzeti csapatnak aki nem csak tökös, hanem bele is neveli a srácokba ezt a mentalitás, hogy végre ne 3 szem Xanax-al tudjak végignézni egy selejtezőt anélkül, hogy összetörnék legalább két használati tárgyat a lakásban vagy ne érezzem ezt.
 |
| Ők is kenték a hajukat, csak 4 évig nem verte meg őket senki... |
3. Mentális gyengeség
Sokan emlékezhetünk rá, hányszor nem tudtuk megverni a gyengébb ellenfelet, vagy omlott össze a kártyavár akkor, amikor tényleg teljesíteni kellet volna, például egy nerősebb csapat othhonában. Egyszerűen pirosszemű nyuszikává változunk, ha hallunk 50 ezer tomboló drukkert, egyrészt mert meg sem szoktuk, másrészt mert félünk. Félünk saját közönségünktől, félünk a hibáktól , a leégéstől. A vicces az , hogy pont emiatt követjük ez azokat a hibákat amelyek már-már nevetség tárgyáva teszik a válogatottat, (lásd Trollfoci) Azt éreztem a hollandok elleni meccsen (meg mondjuk Bukarestben is) hogy fiank , folyamatosan Columbo-znak, állandóan nyomozati szakaszban volt az ügy, főleg a labda. Mondjuk itt beszélhetünk Királyi potyákról, vagy Gyepes (ön)gólkirályságáról...Kifpgyhatatlan a mókatár. Kicsit (nem is kicsit) az az ember érzése, hogy igyekszünk megkönnyíteni az ellenfél dolgát, és következetesen nem bírják hőn szeretett fiaink a pszichikai nyomást. És igenis a válogatott nagyon törékeny , könnyebben összeesik mint egy tojáshab. Ez már régtóa probléma, és én azt mondom főként emiatt fontos, hogy olyan kapitánya legyen a nemzeti csapatnak aki nem csak tökös, hanem bele is neveli a srácokba ezt a mentalitás, hogy végre ne 3 szem Xanax-al tudjak végignézni egy selejtezőt anélkül, hogy összetörnék legalább két használati tárgyat a lakásban vagy ne érezzem ezt.
A Kiút
Sok, a napokban látott elemzést olvastam és én most megpróbélnék felvázolni, egy lehetésges kiutat ebből a finoman szólva is mély gödörből. Figyelmen kívül hagytam a (néha bennem is felmerülő ) alternatívát , hogy "Szántsuk fel a pályákat, hintsük be sóval , ezek meg menjenek kapálni a földekre.", mert ez egyrészt nem reális, másrészt meg lássuk be, ennek a nemzetnek még a mindig a futball a kedvenc sportja. Hosszú és nehéz út vezet a javuláshoz ezért a szurkolóktól türelem kell (oké, tudom, hogy 27 év bőven elég volt...). Lássuk milyen lépéseket kellene mindenképpen megtenni!
- Az utánpótlás szisztematikus beépítése az élvonalba
Mindenképpen több lehetőséget kell adni a fiataloknak mind az NB 1 -ben mind válogatott szinten. Jó példa erre a horvátoknál Halilovic, vagy mondjuk Angliában egy bizonyos Wayne Rooney eset, akik már 18. szülinapjuk előtt letudtak egy-két felnőtt szezont. Nálunk még mindig az a jellemző hogy 20-21 évesen debütálnak a játékosok, pedig egyes tehetségeket előbb is a nagycsapat közelébe lehetne engedni. Most is igen kevés U 21- es futballistát hozunk fel a felnőttkeretbe, pedig Adorján , vagy Otigba igencsak beférne (főleg a pénteki teljesítmény láttán).
 |
| Otigba Kenneth |
2. Áldozatokat kell hozni!
Bizony nagy áldozatokra van szükség, de ezeket a jövőbeni siker érdekében meg kell hozni, úgy kell rájuk gondolni, mint egy befektetésre. Először is fel kell áldoznunk egy selejtezősorozatot. A következő két évben a legfőbb cél a csapaépítés kell, hogy legyen és el kell fogadni, hogy ez egy bevállalt koncwpció, tehát nem szabad várni az eredényeket, viszont látni kell az irányt, és az utat ami alapján haladunk. Kell egy gerinc és erre építve kialakítani egy jó közösséget és később majd egy erős (valóban erős ) csapatot. És ki kell várni a siker , szisztematikusan kell felépíteni egy működő rendszert (játékban is) és ehhez megkeresni a megfelelő 20-25 (nem 11!) játékost. Most is abban volt a hiba , hogy Egervári alól elfogyott a csapat, akik meg helyettesíteni voltak hivatottak, azok meg nem váltak be (tényleg, vágja valaki, hogy miért a 6. Haladásból kell középhátvédet behívni, vagy hogy miért kezdő az URalban sem játszó Koman még mindig?)
 |
| Ők tudtak várni két évet, ott is vannak a Vb-n |
3. Bátrabbnak kell lenni!
Itt most nem a nyilatkozatokra gondolok. Pont nem a sajtótéjékoztatón , hanem a zöld gyepen kéne villogni a vonalak között! Taktikában , hozzáálásban igenis bátran oda kell állni , ütközni kell , tényleg "meghalni" a pályán (és nem úgy hogy feltörlik velünk a stadiont...) Nekem az már régen rossz, ha egy játékos a lefújás után tud szalonképesen nyilatkozni, essen ott össze bátran , érezzen hogy kifutotta magát, ha nem is sikerült nyerni, de TÉNYLEG megtettünk mindent érte! És merjünk fiatalítani , taktikát váltani, olyanokat beválogatni akiket eddig nem (Stieber most miért is nem játszott? ja, mert jó formában van , aha értem..) és egyszerűen: MERJÜNK JÁTSZANI! Mert az a legidegesítőbb, hogy tudunk, amikor legörül teher akkor igenis megy és ezt már láttuk is néhányszor, de ezt kéne állandósítani végre!
 |
| Ha majd ezt látjuk, akkor.. esetleg! |
Ezzel a "pár" mondattal szeretnék sok sikert kívánni az új kapitányka , bárki is legyen az!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése